Sokáig azt tanultuk, hogy a változás fejben dől el. Megértjük, feldolgozzuk, átgondoljuk. Mégis gyakran azt tapasztaljuk: tudjuk, mit kellene tennünk – mégsem megy.

Itt lép be a szomatikus önismeret.

Mit jelent a szomatikus megközelítés?

A szomatikus önismeret a testet nem „eszközként”, hanem információforrásként kezeli. Feltételezi, hogy a tapasztalataink lenyomatai nemcsak az emlékezetben, hanem az idegrendszerben és a testérzetekben is jelen vannak.

A test:

• emlékszik,
• reagál,
• jelez,
• és – megfelelő környezetben – gyógyulni is képes.

Testbelakás – visszatérés önmagadhoz

A testbelakás azt jelenti, hogy újra otthon érzed magad a testedben. Nem menekülsz el az érzetek elől, de nem is sodródnak el.

Ez gyakran finom lépésekben történik:

• légzésfigyelés,
• mikro-mozgások,
• belső térérzékelés,
• idegrendszeri biztonság megteremtése.

Nem „csinálunk” semmit – inkább engedünk történni.

Miért nem elég csak beszélni?

A beszéd fontos. De a test gyakran mást mesél.
Szomatikus munkában gyakran előfordul, hogy:

• a test előbb old, mint hogy a történet tudatosulna,
• az érzelmi felszabadulás nem drámai, hanem csendes,
• a változás belül történik, nem kívül.

Ez a fajta önismeret nem gyors, de mély és tartós.

Kinek való a szomatikus önismeret?

Ajánlott lehet, ha:

• sokat dolgoztál már magadon, de elakadtál,
• túlterhelt az idegrendszered,
• nehéz jelen lenni a testedben,
• szeretnél biztonságosabb kapcsolatot önmagaddal.

A test nem akadály az utadon.
A test maga az út.