Küldetésem
Az elmúlt években nem egyszerűen tanultam, hanem visszafejtettem, miért nem működik a változás ott sem, ahol a szándék, az akarat, a tudás és a tehetség is megvan.
Azt láttam újra meg újra: nem azért nem mozdul valaki előre, mert nem akarja – hanem mert a teste még túlél, a rendszere még emlékezik.
Az idegrendszere túlterhelt. A múltja még ott rezeg a légzésében. A sikertől nem a lustaság, hanem a rejtett feszültség, a ki nem oldott és meg nem értett sebek, minta tartja vissza. A megértés/kioldás pedig nem feltétlenül elme szinten szükséges hanem testi szinteken.
A seb/trauma – nem feltétlenül az az esemény ami valaha történt veled, hanem az a nyom, amit az az esemény hagyott az elmédben, a testedben és az idegendszeredben. A reakcióid megmutatják, hogy a trauma még most is történik veled. A trauma azt is jelenti, hogy elszakadtál Önmagadtól, mert annak idején fájdalmas vagy veszélyes volt Önmagadnak lenned.
Ezért nem célokat segítek “kitűzni”, hanem kapcsolódást nyitni:
a testtel. az energiával. azzal a valósággal, ahol nem akarod többé “áttolni” a falat – hanem látod, hogy már rég nincs ott és biztonságos Önmagadnak lenni.
A seb/trauma – nem feltétlenül az az esemény ami valaha történt veled, hanem az a nyom, amit az az esemény hagyott az elmédben, a testedben és az idegendszeredben. A reakcióid megmutatják, hogy a trauma még most is történik veled. A trauma azt is jelenti, hogy elszakadtál Önmagadtól, mert annak idején fájdalmas vagy veszélyes volt Önmagadnak lenned.
Ezért nem célokat segítek “kitűzni”, hanem kapcsolódást nyitni:
a testtel. az energiával. azzal a valósággal, ahol nem akarod többé “áttolni” a falat – hanem látod, hogy már rég nincs ott és biztonságos Önmagadnak lenni.
Én a testtel kezdtem. A mozdulattal. Aztán jött a tudatosság, a szomatika, az idegrendszer, a légzés, az energia. Mindig én voltam a saját első kísérleti alanyom.
“Miért nem mozdul valaki, akkor sem, ha akarja? Miért nem változik az, aki minden könyvet elolvasott, meditál, terápiázik, edz – mégis ugyanabban a körben forog?” tettem fel a kérdést magamban.
Kutattam, mi tartja vissza azt, aki pedig már mindent “tud”: a sportolót, akinek megvan a teste, az ereje, a felkészültsége – hogy a legjobb legyen – de mégsem tudja kihozni magából. A vállalkozót, akinek ott a cél, a rendszer, a képességei – mégis csak döcögnek a programjai. A mélyen érzékelő embert, aki már rég kész lenne teljes gőzzel lépni, csak valami belül még visszafogja és bújkál, önszabotál.
Én abban segítek, hogy te is átlépj a saját határaidon – de nem kényszerrel, nem harccal és ellenállással, vagy álpozitív pszichológiával hanem önmegengedéssel, idegrendszeri biztonsággal, és azzal a mély felismeréssel, hogy nem kell megjavítanod magad,, csak végre emlékezni arra, aki valójában vagy.
Újra kapcsolódni ahhoz, aki mindig is ott volt benned – csak eddig nem volt rá tér, hogy éljen. Megtanultam megtartani a teret: ahol biztonságban érezheted magad a testedben és a lelkedben. Ahol megengedheted, hogy ne kelljen többé „jól lenni”, csak jelen lenni. Ahol végre megérkezhet az érzés: „értékes vagyok.”
